Kassák képzőművészeti hatása ma

MADI ART PERIODICAL No. 4.
Kassák képzőművészeti hatása ma (EN)

Kiállítási megnyitó 
Írta: Fajó János

Hölgyeim és Uraim!

Önöknek most egy békéscsabai tót beszél egy érsekújvári szlovákról, aki magyarnak vallotta magát és a legszebb magyar nyelven írt. Az örökké változó politika világában ez egyszer jót, másszor rosszat jelent, de a művészet területén, úgy hiszem, szinte mindegy. (Šecko jedno!) Azt gondolom, hogy az eszmék síkján a szellemi életben a nacionálé nem jelent többet, mint egy ízt, egy színt, egy szellemi-lelki karaktert. Az, hogy valaki latin, angolszász, szláv vagy éppen germán, netán ázsiai ” szinte közömbös. Az igazi összetartozás nem lehet nemzeti kategória.

Magyar Műhely – 1968. december 1., VII. évfolyam 30. szám

Úgy hiszem, hogy a konstruktivizmus volt az egyetlen szellemi irányzat, amely hosszú távon hatott a XX. században a kortárs képzőművészetekre. Egyetlenegy szellemi magatartás sem tud ilyen erős, máig élő, átfogó hatást és permanens jelenlétet ” továbbélést ” felmutatni. Hatásának titka a konstruktivizmus totális életszemléletében rejlik. Abban, hogy nemcsak esztétikai-művészeti irány, mint a kubizmus, a szürrealizmus, és nemcsak lázadás, mint a dadaizmus, hanem egy teljes világkép, “életkövetelés” volt. Az embert és életét érintette meg, az emberi élet teljességét vette célba.

Igaz, európai születésű mozgalom volt a konstruktivizmus, de ez az “életkövetelés”, ez az “új szellemi rend” olyan új világképet tartalmazott a kassáki szabad forma, a tárgyszerűség, a lényeglátás eszméje terén, amely elemi erővel utat tört magának Európán túl más földrészek, más kultúrák felé is. Így elsősorban Dél-Amerika és az Egyesült Államok felé. A sors fintora, hogy ez a hatás nem Kassákon keresztül, hanem tanítványai által, a Londonban élő Périn és a Chicagóba emigrált Moholy-Nagyon keresztül valósult meg.

Kassák a keleti blokk elszigeteltségében élt. Ennek az elszigeteltségnek én voltam szinte az egyetlen műhibája. Ő maga sehol sem taníthatott, holott tudom, istenigazából semmire sem vágyott úgy, mint kitörni az izolációból, hogy hathasson a fiatalokra ” ez rajtam keresztül sikerült is neki. Rendíthetetlenül hitt a maga igazában és igazának társadalmi fontosságában. Ezért voltak lapjai ” fórumai. Eszméiért élt és továbbadásukért harcolt még akkor is, amikor már nem voltak eszközei. Kassáknak mégis sikerült! Sikerült áttörni a köréje épített mesterséges falat, sikerült eljutnia a fiatalokhoz. Nemzetközi elszigeteltségét elsőként Victor Vasarely és László Károly oldották fel már a hatvanas évek elején, és elfogadtatták a világgal, mint a XX. század egyik nagy pionírját.

Hazai elszigeteltségének feloldása nehezebb és hosszadalmasabb volt. Ez személyemhez, Kassák özvegyéhez és barátainkhoz kötődik; egyéni kezdeményezéseinkkel, kiadványainkkal, mappáinkkal, kiállításainkkal próbáltuk őt népszerűsíteni, elfogadtatni. Irodalma hamarabb kapott zöld utat, mint eszmerendszere és képzőművészete. (Ez az itthoni politikai viszonyok és a két művészeti nyelv közötti nehézségi fok különbözőségből adódott.) Irodalmi kultúránk mindig is toronymagasan felette állt képzőművészeti kultúránknak. Vizuális nyelvünk teljesen lepusztult és elideologizálódott.

Néhányunk negyedszázados áldozatos-szívós munkája kellett, amíg úgy-ahogy önerőből, civil kezdeményezéssel, árnyékoktatással sikerült megtisztítanunk, korszerűvé egyszerűsítenünk egy kis szeletét képzőművészetünknek, amely most itt jelen van.

Több mint 25 éve tanítok nyári szabadiskolámban, ahol fiatal tehetségeket választok ki, fedezek fel. A sors különös kegyeltjei voltunk, hogy az akkori Magyarországon megmaradhatott egy ilyen szemléletet képviselő szabadiskola, kiállítóterem és műhely, ahol alkothattunk: taníthatunk, dolgozhattunk és kiállíthattunk.

Fajó János – Az én mesterem, Kassák műhelyében (könyvborító)

Áttörtünk mindenféle szemléleti korlátot ” keretet (képkeretet) ” és a szabad formák világában kibonthattuk egyéniségünket. Szabad művészetet művelünk, amely kizárólag csak az egyén, a személyiség szolgálatába áll! Egy olyan erős művészcso- port jött létre, mint a Pesti Műhely a 60-70-es években, vagy a Józsefvárosi Kiállítóterem köré csoportosult művészek, és a neoavantgárd második nemzedéke, a MADI csoport. Hogy csak a direkt képzőművészeket említsem: Bányász Évát, Boros Tamást, Dárdai Zsuzsát, Dorka Noémit, Herczeg Lászlót, Horváth Lászlót, Marafkó Bencét, Pataki Balázst, Saxon Szász Jánost, a szerteágazó alkalmazott művészetekről és pedagógiáról nem is beszélve. Ezek a fiatalok már sínen vannak, kedvük szerint szabadon dolgozhatnak. Elérték a MÁ-t, nem kullognak 50 évvel lemaradva európai kortársaik mögött. Tudatosult emberek, akik tudatában vannak helyzetüknek és nemcsak fogyasztói, hanem alakítói is a világnak, habár állami intézményeink máig sem vesznek tudomást róluk.

Ma már kész művészek állnak Kassák eszméi mögött, akik általam épültek rá szellemi hagyományára ugyanúgy, mint a Kassáktól indult Moholy-Nagy, Péri vagy Breuer Marcell és még sokan mások. Büszke vagyok rájuk, hogy ilyen stramm tehetségeket sikerült felfedeznem és művésszé nevelnem. Tudatosan követtük azt a kassáki hagyományt, hogy amíg csak lehet, együtt maradjunk és fórumaink-akcióink legyenek. Nos ebben Dárdai Zsuzsa és Saxon Szász János azok, akik az új nemzedéket összefogták és immár egy évtizede, hogy mozgalommá szervezték.

Ők Kassák eszméit összekapcsolták az előző generációk, Péri és Moholy-Nagy által keltett indirekt Kassák-hatással a Párizsban élő Arden Quinen keresztül, aki a 40-es években egyik vezére és megalapítója volt a dél-amerikai MADI mozgalomnak. Ez a hatás és visszahatás megerősítést jelentett Saxon és Dárdai számára. Ők azok, akik megújító erővel szervezték, most már nemcsak a magyar, de a nemzetközi részét is a mozgalomnak Ezzel egy nagy szellemi “családegyesítést” valósítottak meg. Így alakulhatott ki számunkra egy földrészeken, kultúrákon, életkoron átívelő szellemi együttműködés, olyan csoportmunka, olyan szellemi közösség, amely megtartja természetes nemzeti sajátosságait, megmarad nemzetinek; magyarnak, argentinnak, olasznak, franciának, szlováknak, németnek.

Ez a kitágult szellemi együttműködés nemcsak a festészeti szabad formákra, a játékosságra, az invencióra, a mozgásra korlátozódik ” hiszem azt, hogy utal az esztétikán túlira, egész életünk alakítását és magatartását tartalmazza. Azt az új humanizmust, azt az új “szellemi rendet” és új életformát célozza meg, immár nemcsak Európa számára, amely ugyanolyan aktuális ma, mint Kassák idejében volt.

Kassák máig érő hatásának éppen ez a titka, hogy nemcsak a művészetről szól, hanem az emberről, az ember mindenféle viszonyáról, magatartásáról, életformájáról, aminek csak következménye a művészet. A “kollektív individuumról”, egy ideális társadalmi összehangoltságról és egyensúlyról szól. Ennek az esztétikán túli ” az élet teljességét átfogó ” programnak köszönheti Kassák rendkívüli hatását, ami több az irodalomnál, több a festészetnél és nagyobb más festők hatásánál.

Nos, jól tudjuk, hogy az összehangolt társadalom utópia. Utópia egy minden emberi lény számára harmonikus világról és békében együtt élő boldogabb emberiségről álmodozni. De amíg ember él a földön nem mondhatunk le erről az embert megillető elemi jogról, vagy annak mikroméretű megvalósításáról.

Legalább az elvek síkján ” papíron, vásznon ” realizálódjon és maradjon napirenden a harmonikusabb, szabadabb élet utáni vágyunk, amit, reméljük, munkáink reprezentálnak.