“Kassák és a MADI ma” – Kiss-Szemán Zsófia megnyitója

MADI ART PERIODICAL No. 4.
“Kassák és a MADI ma” – Kiss-Szemán Zsófia megnyitója (SK)

MADInfo

Elhangzott a “KASSÁK és a MADI ma” című Nemzetközi Művészeti Fesztivál MADI kamara-kiállítás és Dokumentációs tárlat megnyitóján 2002. március 23-án Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének kiállítótermében

Bolivar plasztikája

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy elöljáróban megjegyezzem, hogy bár nem én rendeztem a kiállítást és nem az én nevemhez fűződik a kiállítás koncepciója, nagyon örülök, hogy rám hárult a feladat, hogy erről a nagyszerű kis kiállításról néhány szót szóljak. Nem szeretnék részletesen kitérni a MADI alapelveire, manifesztációjára vagy a történetével összefüggő eseményekre, hiszen ezeket mind megtalálhatjuk kiadványaikban, katalógusaikban. Itt, az intézet székházában megrendezett kiállítással kapcsolatban felmerült néhány gondolatra kívánom felhívni a figyelmet.

A kiállítás két részből áll: az egyik teremben található a dokumentációs tárlat, a másikban pedig egy kamara-kiállítás. Legelőször is összegeznünk kell, mi az, aminek jelen kell lennie egy ilyen jellegű dokumentációs tárlaton: mindenekelőtt legalább utalásszerűen szerepelnie kell az elődöknek, az előfutároknak, hogy néhány kiindulópontot, kötődést határozzunk meg, illetve hogy valamilyen módon az adott anyagot beültethessük a művészet történetébe ” itt ezt főként Kassák Lajos és Moholy-Nagy László műveinek másolatai idézik fel. Ezeken kívül jelen kell lennie az élő, nagy klasszikusoknak legalább utalásszerűen, itt pl. Torres García fantázia-halának másolatát láthatjuk. S harmadsorban egy valóságos dokumentumokból összeállított válogatást illik bemutatni, mely az adott jelenség eddigi történetét, tevékenységét dokumentálja, találkozóiról, történéseiről nyújt átfogó képet. Így a jelen kiállításon összegyűjtve láthatjuk a MADI-mozgalom több mint félévszázados történetének főbb mozzanatait ” egy-egy kiadvánnyal, plakáttal, meghívóval jelezve. Ezek nélkül elképzelhetetlen egy dokumentációs kiállítás, s mondhatom, hogy sok egyéb ” mint pl. a fotók, az 1946-os manifesztum másolata – csak helyszűke miatt maradt ki a tárlatból. Ezek a kis relikviáknak is beillő tárgyak, melyeket az ember elrakosgat, összegyűjt és megmutat, egy mozgalom, egy több emberi sorsot meghatározó történésnek a darabjai, melyek azt végigkísérik, s ezért elengedhetetlenül fontosak.

Számunkra azonban, gondolom, mindenki így van ezzel, mégis maguk a művek, az alkotások a legfontosabbak: a kiállítás másik fele ” a térhez igazodva ” a kisebb méretű műveket mutatja be a MADI szellemében alkotó művészektől. Azon kívül, hogy sokat hallottunk már eddig is a MADI játékosságáról, beszélnünk kell még róla: a játékosság két lényeges pontjában érintett a MADI: egyrészt játszik a színekkel, melyeknek közvetlen hatása nagy, de nem feltétlenül meghatározó a MADI-művek esetében. Viszont a MADI-festmény vagy objekt játszik a térrel ” itt lép be a mozgás – s itt már mindennek van jelentősége, az üresen hagyott felületeknek, a kivágott alakzatoknak is. S ebből következik, hogy a MADI-objekt játszik a fénnyel és árnyékkal (itt függ össze a játékosság a térrel és a színnel is), s játszik a perspektívákkal is. Ezeknek köszönhetően a festmény, objekt változik vagy úgy tetszik, mintha változna, s olykor valójában mozog, mint pl. a függesztett objektek esetében, s ezáltal élőnek hat. Hogy egy-egy festmény vagy objekt játszik velünk s nem csak mi vele, egy organikusnak tűnő hatást vált ki belőlünk, pl. egy érzést, hogy valami mászik a falon, a padlón vagy éppen repül a levegőben. S mindezek mellett a művek többségében egy teljesen racionális, kimondottan a művészetre érvényes ellenpólus is jelen van: ez a kiegyensúlyozottságra, az egyensúlyra, a harmóniára való törekvés, mely nem engedi, hogy a művek élő, játékos mivolta túlsúlyba kerüljön. Meggyőződésem, hogy ennek az egyensúlynak és mérsékletességnek (mely formailag sohasem alapszik a szimmetrián) van a legnagyobb szerepe a MADI-művekben: az élénk színek magukra vonják a figyelmet, de a kompozíció, a ritmus a meghatározó, amely harmóniát alkot. S megtalálni ezt az örömet árasztó harmóniát, nem kis feladat.

Ehhez kívánok továbbra is sok sikert a MADI szellemében alkotó művészeknek.