“Kassák és a MADI ma” – Dárdai Zsuzsa megnyitója

MADI ART PERIODICAL No. 4.

“Kassák és a MADI ma” – Dárdai Zsuzsa megnyitója

MADInfo (SK)

A “Kassák és a MADI ma” fesztivál nyitókiállítása és grafikai tárlata
Érsekújvár, Művészeti Galéria
2003. március 23.

Carmelo Arden Quin képobjektje

Tisztelt Közönség!

Szeretettel köszöntöm Önöket a “Kassák és a MADI ma” Fesztivál nyitórendezvényén, Kassák Lajos szülővárosában, Érsekújvárott.

A világ különböző pontjairól: Párizsból, Nizzából, Brüsszelből, Milánóból, Münchenből, San Franciscóból,

Pozsonyból és Budapestről érkező művészek, művészettörténészek, teoretikusok, műgyűjtők, a művészetért dolgozó szakemberek repülőgéppel, autóval, hajóval és gyorsvonattal jöttünk ide, hogy lerójuk tiszteletünket a 115 évvel ezelőtt, ezekben a napokban – egész pontosan tegnap – született mester előtt. Bár a pályaudvaron nem fogadott bennünket a kassáki emlékezet szerinti cigányzenekar, műveinket, gondolatainkat nagy nyitottsággal befogadta a város, a múzeum, amelyben a múlt és a jelen, Kassák képarchitektúrái és a kortárs MADI művészek szitagrafikái találkoznak egymással.

Engedjék meg, hogy kivételt tegyek a köszöntők sorában. Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Carmelo Arden Quint, a MADI alapító tagját, aki ugyancsak ezekben a napokban ünnepelte születésnapját. Március 16-án lett 89 éves, vagyis Carmelo egyidős Malevics szuprematizmusával, 1913-ban született. Malevics, Tatlin, Rodcsenko, El Liszickij, Mondrian, Van Doesburg, Kassák, Moholy-Nagy és Péri ” az avantgárd óriásai. Művészek, akik a történelem egy szeletében, társadalmi és egyéni sorscsapdában, isteni talentummal megáldva felépítették a Konstruktivizmus Tornyát. Ésszel, szívvel és invencióval, minden jövő felé igyekvőnek szánva. A Torony azóta is áll, látogatottsága folyamatos. Befogadó és alkotó egyéni kvalitásának megfelelően vesz magának a felhalmozott művészetkincsekből. Van, aki csak bekukkant és elemel egy-két szellemi tégladarabot, de a nyomkövetők itt is élnek. Ők a kortárskonstruktőrök. MADI művészek, konkrét művészek, neo-geosok. Ők azok, akik tovább kutatják a geometriában a mindenség alapelemeit, mert meggyőződésük, hogy ott van a lelőhely. Carmelo Arden Quin egyértelműen vallja: “Geometria nélkül nem lehet élni – geometrikus a Földünk, a Nap, amely körül forog, a bolygók pályája… De maradjunk a házunkban – az ágy, amiben alszunk, szeretkezünk, az asztal, amin eszünk, írunk, a tányérok, amelyeken az étel van, a váza, amibe a vizet töltjük, a konyha használati eszközei, mind-mind geometrikus formák. Még közelebbről: a legcsodálatosabb szerv, amely nélkül nem jöhetett volna létre a mi civilizációnk: a szem geometrikus forma, de egyben MADI objekt is, telve mozgással, dinamizmussal.”

Kassák Lajos képarchitektúrája

A MADI-t az impresszionizmus, a kubizmus, a fauvizmus, a futurizmus, a dada, a szürrealizmus, az orosz szuprematizmus és a konstruktivizmus együttesen formálta, ezen művészeti mozgalmak, stílusok örökségét viszi tovább. Hogy utat nyissanak a végtelennek, a madisok lebontották a műveket határoló kereteket, kibújtak a négyszög szorításából, a derékszög és a három alapszín doktrínájából, és a poligonalitás/sokszögűség alkalmazásával lényeges dimenzióváltást hajtottak végre a geometrikus művészetben. Kassák Lajos 1922-ben a Képarchitektúra-kiáltványban így fogalmazott: “A képarchitektúra nem hasonlít semmire, nem mesél el semmit és nem kezdődik el sehol és nem végződik be sehol. Egyszerűen van.” Carmelo Arden Quin a művészet mibenlét egy virághasonlattal fejezi ki: “Mit jelent egy szál virág” Mit ábrázol, mit szimbolizál” Semmit, egyszerűen van. És ez csoda. Hogy ez a csoda miből áll össze, ha felbontjuk” A formából” A színből” Az illatból” És mit jelent a forma, az illat, a szín” Önmagán kívül semmi mást. Ugyanez érvényes a geometrikus művészetre is, ami szintén önmagáért van. Az, ami.” Mint a szellemi óriások általában, így Kassák sem “csak” egyéni művészeti pályát épített: költő, képzőművész, tipográfus, művészetszervező, lapkiadó és teoretikus is volt egy személyben. A Képarchitektúrában pedig megfogalmazta azt a valós igényt, hogy a képkonstrukciónak el kell rugaszkodnia a síkból, s be kell lépnie a reális térbe, mondván: “a képarchitektúra igazánból nem is a szobában akar elhelyezkedni. A képarchitektúra maga a szoba akar lenni, maga a ház akar lenni, sőt, a te legszemélyesebb életed akar lenni”. A képzőművészet “Einsteinje”, Carmelo Arden Quin is költő, teoretikus, képzőművész, művészetszervező egy személyben: “Azt gondolom, az emberben működik egy kollektív program és egy individualista program, tehát együtt kell csinálni a mozgalmat és az egyéni művészetet.”

Kassák idejében a művészeti konstrukció mint alap kilépett a tárgy- és környezetkultúra, építészet és tipográfia világába, amely a XX. század meghatározó jellemzőjévé vált: “a művészet átformál bennünket, mi képesekké válunk környezetünk átformálására. S mint ahogy ez eddig is így volt – a mai világkavarodásban is a művészet érkezett legközelebb a ponthoz, ahonnan az új világkép fog kialakulni”. A MADI sem “csak” műalkotások, képobjektek megteremtésére törekszik, hanem azonos szemléletű tárgy és környezetkultúrát is épít, látható ez a kiadványokban, az építészeti elképzelésekben – MADI Múzeumhíd -, és a környezetalakításra is tudok egy konkrét példát: Maubeugben, a belga határ mellett fekvő francia kisváros parkjaiban minden évben kétszer MADI-formában nyílnak a virágágyások.

Azt hiszem, remélem, hogy a jelen és az előttünk álló kiállításokon szereplő alkotások – ésszel, szívvel és invencióval megáldott szellemi lenyomatok – a mesterek gondolataival, szavaival élve nem csak a környezetünk, hanem a mi legszemélyesebb életünk részévé is válnak.

Köszönöm a figyelmet!