Tárca a MADI “Notes” című kiállításához

MADI ART PERIODICAL No. 3.

Tárca a MADI “Notes” című kiállításához (IT)

Írta: Maurizio Vitiello

A Budapesten szerkesztett MADI, ez az igényes, komoly értéket képviselő művészeti folyóirat felkért egy kritika megírására. Fontosnak tartottam, hogy olyan szöveget küldjek, amely egyrészt kitekintést nyújt a Nápolyban zajló absztrakt-geometrikus történésekre, másrészt emlékeztet a Villa Campolietóban, Ercolánóban megrendezett nemzetközi MADI kiállításra is. Írásommal kívánok sikeres szerkesztést 2000-ben is!

Ercolano, Villa Campolieto (I)

A nápolyi Ercolánóban található Villa Campolieto, a “Miglio d’Oro”-i, Vezúv környéki villák egyik legérdekesebb és legszebb épülete, hosszú ideig tartó restaurálás után újra régi pompájában ragyog. Itt rendezték meg 1998. november 15. és december 12. között a “Notes” című nemzetközi MADI kiállítást. Munkájuk elismeréseként álljon itt a szervezők és közreműködők neve: Ercolanói Városháza, Vezúv Környéki Villák Társasága, Nemzetközi Madi Társaság, milánói Arte Struktura Egyesület, mantovai Young Museum di Revere, Nápolyi Kulturális Javak Egyesület A. I. E. S., az Avellinóhoz közeli Monteforte Irpino “Civitas” Kulturális Egyesület, a Modenai “Images Art and Life” vizuális művészetek magazin. A rendező személyek: Anna Canali, Saverio Cecere, Renato Milo, Antonio Perrottelli és Marta Pilone, valamint a kiállított belga, francia, japán, olasz, uruguayi, magyar, amerikai, spanyol, venezuelai MADI művészek: Arden Quin, Bányász, Belleudy, Bernardini, Binet, Bolivar, Branchet, Bucskó, Cecere, D’Amico, Decq, Desserpprit, Ézsiás, Fájó, Faucon, Fia Fozzer, R. Frangi, Froment, Galgóczy, Gil, Giraudon, Giuli, Haász, Herczegh, Herrera, Horváth, Kovács, Lappeyr”re, Le Cousin, Osarnio, Luggi, Marafkó, Mascia, Matzon, Milo, Minoretti, Mori, Neyrat, Nicolato, Pasquer, Perrottelli, Pilone, Pinna, Presta, Prosi, Reich Duse, Saxon, Satoru, Semaglia, Stempfel, Timer, Usner. Megjegyzem, mindig is fontos kiállítások helyszíne volt ez a gyönyörű épület. Legutóbb például a “TERRAE MOTUS” című nemzetközi kortárs művészeti csoport munkáit láthattuk itt, amely bemutatót a néhai nápolyi galerista, a világhírű Lucio Amelio rendezett.

Renato MILO (I) Opera MADI 1998

A nemzetközi MADI kiállítást jelen sorok írója nyitotta meg, aki aztán sorra átadta a szót Bolivarnak, Giorgio Agnisolának, Angelo De Falcónak és Angelo Calabresenek. A zsúfolásig megtelt termekben a közönség nagy figyelemmel hallgatta a köszöntőket, melyeket a televízió is felvett, miközben végig csattogtak a fényképezőgépek. Sajnos a “katalógus”-ról nem sok jót írhatok. Érdeme, azon kívül, hogy összegyűjtötte és közreadta a MADI-val kapcsolatos művészettörténeti írásokat, nemigen van, a szövegek mindennemű tipográfiai elképzelés nélkül követik egymást, nem beszélve arról, hogy egyetlen képzőművészeti reprodukció vagy fotó sem található benne. Kár.

A MADI művek mindegyikének jellemzője a poligonalitás, valamint a mozgás valóságos jelenléte volt, amely dinamikus térkitöltést eredményez.

A Villa Campolietó-beli kiállítás felkeltette a companiai absztrakt festők érdeklődését is, különösen azokét, akik már jó ideje élesztgetik és lassan működésbe is lendítik a dél-olasz geometrikus absztrakt művészetet, amely 1950-54 óta a M. A. C. (Movimento Arte Concreta) révén van jelen Nápolyban. Renato Barisani, Renato De Fusco, Guido Tatafiore és Antonio Venditti voltak az előfutárai ennek az új esztétikai törekvésnek, ugyanis ők távolodtak el legmesszibbre a 80-as évek művészeti epigonjaitól, akik ebben az időben Nápolyban még nagyon erősen jelen voltak. Történetileg ehhez az első fázishoz kapcsolódik még egy momentum: a 70-es évek második felében induló “Geometria és Kutatás Csoport” újraegyesülése, ami ugyancsak hozzájárult a geometrikus tendenciák erősödéséhez.

Renato Barisani, Gianni De Torra, Carmine Di Ruggiero, Eugenio Riccini, Guido Tatafiore, Pippo Testa, Riccardo Trapani képzőművészeti munkássága nyomán lassan előretört a geometria. Luigi Paolo Finizio (a nápolyi képzőművészeti akadémia művészettörténeti tanszékének docense és egyidejűleg a római képzőművészeti akadémia tagja) “Képzelt geometria” című könyvében, amelynek Rodolfo Rubino volt a szerkesztője és kiadója, előrevetítette ennek elméleti alapjait. Ma a nápolyi színtéren egy homogénnek nem nevezhető, hattagú csoport működik együtt: Renato Barisani, Gianni De Tora, Carmine Di Ruggiero, akit néhány hónapja neveztek ki a nápolyi képzőművészeti akadémia igazgatójának, Mario Lanzione, Antonio Manfredi és Domenico Spinosa.

A csoport “Gener-azioni” néven először Casoriában, a Palazzo della Pretura épületében, majd a Salermo közelében lévő Nocera Inferiore közkönyvtárában, később a bari “Expo Arte”-n és a Fiera de Levantén állított ki együtt geometrikus absztrakt műveket (informális, lírai absztrakt). A “Gener-azioni” társulásban szerepelt Renato Milo is, aki a szervezeten belüli problémák miatt nem integrálódott teljesen a csoportba. Renato Milot évekkel ezelőtt mutattuk be Anna Canalinak, a milánói Arte Struktura Galéria vezetőjének (még Cecere előtt). Mindez a “L’approdo avellinio” területén megrendezett “Hodierna Doccumenta” kiállítás után történt, amelyen részt vett további hat művész is: Mario Lanzione, Elio Marino, Carmine Papa, Antonio Manfredi, Marta Pilone és Sergio Viliems. Elide Rusolo irányította ezt az egyesületet. Mindezen előzmények alkalmasak voltak arra, hogy Renato Milo csatlakozzon a MADI-hoz – geometrikus kísérletei, a víz fénytörésére épülő pleximunkái alkalmassá teszik őt erre. Akkoriban Milo írt egy elsietett válaszlevelet Anna Canalinak, amelynek negatív hatása volt, de mára rendeződtek a dolgok, Milot meghívták a MADI kiállításra, mi több, a szervezők között is ő volt az egyik legaktívabb. Milo ezen kívül együtt dolgozik Antonio Perrottellivel és Marta Pilonével, akik mindketten a MADI tevékeny tagjai (legfrissebb formációjukkal: Gruppo-Oggetto-Piú/Tárgyon túli csoport, 1998-ban mutatkoztak be a római “Centro Di Sarro” kulturális egyesületben).

A térben végzett kutatások és a geometrikus formanyelv használata miatt ezeket az előzményeket, illetve párhuzamokat mindenképpen fel kellett vázolnom, hiszen számunkra csak a mezzogiornói történésekkel összefüggésében értelmezhető az Ercolánóban bemutatott nemzetközi MADI kiállítás. Ezért tehát még két nevet kell megemlítenem, az egyik Aldo Fulchignoni, a másik Roberto Sanchez. Előbbi már túl van a hatvanon, utóbbi a negyvenen, és mindketten nagyon közel állnak a MADI-hoz. Aldo Fulchignoni geometrikus krómstruktúrái térben egyensúlyoznak, Roberto Sanchez pedig “absztrakt világról” álmodik, örömmel kísérletezik is a poligonalitással, szegmentált hálói kifeszülnek a térbe.

(Fordította Benedek Nóra)