Salvador Presta az olaszországi MADI mozgalomról

MADI ART PERIODICAL No. 3.

Salvador Presta az olaszországi MADI mozgalomról (IT)

Írta: Salvador Presta

A művészet építi fel egy korszak testamentumát. Ez Fred Prieberg megállapítása, amellyel a MADI elsőbbségét kívánja hangsúlyozni a kortárs művészetben. Sok művészt befolyásol a divat, és sokan fel is hagynak a festészettel, a MADI-művész azonban folytatja a megkezdett utat, szakmai és minőségi tökéletességre törekszik. Ezért van, hogy a MADI művészete a XX. század második felének legkarakteresebb irányzata.

Az 1946-ban Buenos Airesben, Carmelo Arden Quin és egy fiatal képzőművészekből álló csoport – amelynek tagjai voltak többek között Rhod Rothfuss, Gyula Kosice, Martin Blaszko, Salvador Presta – által született MADI megújította a második világháború miatt megtorpant európai festészetet. Eredetiségének, találékonyságának kifejezői: a poligonalitás, a játékosság, a “duppla arca-double face”, a sík elemeinek, a konkáv, a konvex és a görbe vonalaknak a váltakozó jelenléte, valamint az adott kor új anyagainak (plexiüveg, nylon szálak, víz, mágnesek…) használata voltak (és maradtak). Sajnos az ötvenes évek után született avantgárd művészet nem támaszkodott eléggé a MADI korábbi ösztönző hatására, arra az impulzusra, amit – többek között – a műalkotások valódi mozgásának céltudatos elemzésével, előfutárként adott.

Salvador PRESTA (I) Lacrime d’oro 1987

A művészettörténet is adós még a MADI újító szerepének fel- és elismerésével. Mindezek ellenére a MADI ma is élő valóság, vitathatatlanul részét képezi a nemzetközi művészeti közéletnek. Szellemiségében alkotnak ma is Argentínában, Uruguayban, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Japánban, Belgiumban és Magyarországon. A mozgalom ötven éves történetét és mai művészeit bemutató nemzetközi seregszemlére 1996-ban került sor a madridi Reine Sophia Múzeumban.

Az olaszországi MADI kialakulásában döntő szerepe volt a milanói Arte Struktura Galériának és személy szerint Anna Canalinak, a galéria vezetőjének, aki éleslátású, vállalkozó szellemű és nagyon tevékeny ember. Ugyanis én már 1984-ben létrehoztam egy olasz MADI csoportot Genovában, ám az ottani művészeti légkör nem fogadta be a mozgalom újdonságnak számító elképzeléseit, így kezdeményezésem hamarosan elhalt. Második neki futásom aztán sikerrel járt, az 1990-ben Milanóban, az Arte Struktura Galériába életre hívott MADI csoport ma már erős működő egységet alkot. Fontos és sikeres kiállítások sora követte egymást az Arte Struktura Galériában, majd Olaszország más jó nevű helyein (Livornoi Városháza, Sala dei Templari e Galleria Il Punto, Molfetta; Forum Art Múzeum, Montese; Villa Casati, Cologno Monzese; Palazzo Cisternino dei Poccianti, Livorno; Villa Campolieto, Ercolano; Galleria L’Approdo, Avellino; Galleria Radice, Lissone). Anna Canali szervezőképességének köszönhetően fontos külföldi kiállításokat is rendeztünk (Museé André Breton Caberet, Franciaország), Galerie Dorval (Párizs), Centro Exposiciones y Congresos Ibercaja (Saragozza), Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía (Madrid, Spanyolország).

Ezekben az években a Galleria Arte Struktura hatalmas impulzust adott a MADI művészetnek. A művészek a legváltozatosabb formákban és színekben mutatják fel a MADI egyéniségre szabott sokszínűségét, amellyel az alkotók a művészet eredendő kérdésére reflektálnak: hogyan működik a festészet?

Cecere fában látható képződményei, Pinna szín-tér szerkezetei, Nicolato mozgás-szín-forma kompozíciói, Giuli percepciós kísérletei, Frangi átható plasztik konstrukciói, Sernaglia fény-festészeti struktúrái, Minoretti festett poligonális kísérletei, valamint a szerző (Presta) kromatikus kutatásai és felfüggesztett négyzetei mind erre keresik a választ. Külön szeretném hangsúlyozni a MADI művészek között, erős tehetségükkel jelen levő női alkotók munkáit Hilda Reich ludici – poliedrikus műveit és különösen Elena Fia Fozzer mobiljait, valamint Marta Pilone dallamos ritmusú fa szobrainál.

Az évek során még több élettel telítődött MADI ma is folytatja az alkotó folyamaton belül zajló átalakulását, nemcsak a poligonalitással, amely a kezdetektől jellemzője, hanem a mozgás költészettanával is, amelyre példa Renato Milo konstruktív-vízi fantáziái, Mascia szeszélyes építészeti munkái, Luggi pozitív-negatív tér-harcai, Perrottelli terveinek térbeli szuggeszciója vagy Zangara többrétegűség által stimulált dinamizmusa. Annak, hogy a MADI ma is élő valóság, termékeny mozgalom és stílus, egyik oka talán az, hogy működése során tudatosan elszigetelte magát a reklámtól, a divattól és ezzel távol tartotta magát a fogyasztói társadalom kereskedelmi rendszerétől. Így aztán csak nagyon kevés számú, értelmes, felvilágosult gyűjtőnek van ma MADI-alkotása.

A kreatív elképzelések nemzetközi szinten is jelen vannak, említhetném többek között példaként a francia Decq és Froment, a venezuelai Herrera vagy a magyar Bányász Éva munkásságát, és természetesen a többieket is.

Mindez jelzi, a MADI aranykora nem mögöttünk, hanem előttünk van.

(Fordította Benedek Nóra)