MADI Múzeumhíd 2000

MADI ART PERIODICAL No. 2.

MADI Múzeumhíd 2000
(EN)

Rosta S. Csaba írása

Pinnyédi-híd, Győr

Győr városa a kelet és nyugat közti elméleti, földrajzi és egykori politikai határon fekszik. A három folyó városa a történelem szemtanúja volt, megszokott “átkelőhely” a népvándorlások, a szellemi áramlatok, az erőteljes politikai változások számára. A “Vasfüggöny” szimbolikus leomlása gyakorlatilag a város peremén történt. A demokrácia szabad szele lüktető energiát hozott, utat nyitva a kreativitásnak, de ugyanakkor teret adva megannyi szociális, néprajzi, gazdasági problémának, amelyek az előző rezsimből származnak. A Pinnyédi-híd a város szélén épült a századfordulón. 1906-ban az akkori városfejlesztési programnak köszönhetően a hidat tejes egészében, azaz 40 m-es hosszában áthelyezték. Az acél rácsszerkezetet két uszályon vontatták felfelé a folyón. A hidat követve a medret fokozatosan feltöltötték, így a víz átadta a teret a napról napra növekvő városnak. 1907-től a híd az új helyen szolgálta a gyalogos- és járműforgalmat. A szerkezet állapota azonban az elmúlt időszakban már olyannyira nem felelt meg a mai kor elvárásainak, hogy néhány éve a város vezetése új elkerülőút és zsilip építését kezdeményezte. Az új létesítmény, csakúgy mint a régi, összeköti Újvárost Pinnyéddel és a város környéki legnagyobb pihenőövezettel, az úgynevezett Püspökerdővel. Fizikai kapcsolatot teremt a szociálisan problematikus rétegek lakóterülete, a Belváros nyüzsgése és a táji környezet szépsége között. Jóllehet a Pinnyédi-híd ipari műemlék, eredeti funkciójától megfosztva csupán siralmas roncs, amely segítségért kiált.

MÚZEUM

A MADI művészeti mozgalom összefogja a kreatívan gondolkodó, különböző területeken működő alkotókat. Művészek, építészek, zeneszerzők, újságírók keresik az együttműködés lehetőségeit, és találják meg benne a közös fellépés kereteit. Az alkotó folyamat eltitkolása, a nyilvánosság kizárása helyett a fő cél a geometria szabad áramlásának bemutatása. A folyó maga az állandó, folyton változó áramlás, a gyalogosok átkelése és a híd különös, az 1906-os áthelyezést megörökítő legendájának emléke adja az alapját a mozgásnak. Az acél rácsszerkezet mint absztrakt, de áttekinthető keret veszi körül a benne bemutatott művészetet. Az ég és a föld, a víz és a lángok között letett acél együttes jelenlétéből fakad a projekt dimenzióinak széles skálája. Kétségtelen, hogy szükséges a híd felújítása, de elfogadható funkció nélkül még várathat magára. Az invenció – hogy megfelelő megoldás szülessen a mobil MADI Múzeum egy inspiratív térben való letelepítésére, és egyben a Pinnyédi-híd problémájára is – adta az erőt, amely létrehozta a tervet.

Carmelo ARDEN QUIN, DÁRDAI Zsuzsa és ROSTA S. Csaba

AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS HÍDJA

A hídhoz futó úton helyezzük el a parkolókat, és itt találhatók az üzemeltetéshez szükséges feltöltés csatlakozási pontjai. A látogatókat MADI kert és szoborpark vezeti a múzeumba, a híd nyugati oldalán biztosítjuk a gyalogos- és kerékpárosforgalmat. A közlekedők mozgása így a múzeum és a város egymásra épülését erősíti, illetve feltárja a titkot a kiállítás és az utca, a híd és a külvilág között. Az utca embere tehát akarva-akaratlanul is része a kiállításnak. Az ellenkező oldalon áttetsző előtetővel védett ipari taposórács konzolról nyílik a főbejárat. A meglévő tartókra épített önálló lépcsőház felvezet a terasz szintjére, ahonnan a város és a táj panorámája tárul elénk. A transzparens üvegkubust a Rábca folyóból szivattyúzott és folyamatosan a felületén lecsorgó víz hűti. A vízmozgás “panta rhei” élménye mellett a ferde hasáb felülvilágítók a nap állásától függően rajzolják alakzataikat a rácsokkal már árnyékszabdalt múzeumtérbe, így a szabad, időben változó geometria a térben kitörölhetetlenül jelen van, a MADI szellemiségére rímel. A múzeumba lépve balra az időszakos kiállítótér, jobbra az állandó gyűjtemény látható. Ez a múzeumi szint egy kávézót és egy teraszt is magába foglal.

A természettel a vizuális kapcsolatot az üvegfalak biztosítják, látszanak például a híd mellett elhaladók, a folyón horgászó emberek. Zártabb, intimebb légkör teremtésére az eltolható, áttetsző falak adnak lehetőséget.

A tér módosításához, vizuális kapcsolatok létesítéséhez a bőséges eszköztárat a múzeum árnyékoló-rendszerei adják, melyekhez a természetes fény szabályozását rendeljük. A fehér vászon csíkok feszített huzalon szabadon kiguríthatók és állíthatók, tovább növelve a játék lehetőséget térrel, fénnyel, árnyékkal, idővel. A padlóban lévő üvegtégla kockák továbbítják a világosságot a legalsó szintre, az ínyenc étterembe, ahol a MADI formavilágában feltálalt ételkülönlegességek fogyaszthatok. A hangsúlyozottan vertikális lépcsőház a kapcsolóelem a legfölül lévő terasz és a legalsó szinten helyet kopott művészeti bolt, WC-blokk, irodák, tárolók, étterem között. Mesterséges fényforrásként a látszó, homokfúvással megtisztított hídszerkezet pereme szolgál. A hozzáadott, új szerkezetek üveg, acél rendszerek. Fontos tervezési szempont, hogy a meglévő szerkezeteket ne rejtsük el, hogy létrejöhessen egy játékos, áttekinthető épület. A padlóburkolat hófehér tükrös kőporcelán és taposóüveg. A mobil határoló és álmennyezeti elemek fehér építőlemezek.

A tervezés során a MADI képzőművészcsoport munkái és a kiemelkedő szépségű természeti környezet nyújtottak inspirációt. A közös alkotómunka, mely határát feszíti szét annak a felfogásnak, amely tagadja az építészeti és a műszaki, szerkezeti kreativitás költőiségét, ez esetben a bizonyíték erejével cáfol. A tervezést anyaghű modell és számítógépes animáció segíti, mely mindinkább a vizuális kommunikáció eszköze, de nem utolsósorban a bonyolult térbeli elemrendszerek pontos ellenőrzésére is szolgál. Az átépítés közbeni időszakban az animált modell a benne már virtualizált kiállítással és szobrokkal Internetre kerül, virtuális MADI-múzeumként hirdetve a ipari és tájrehabilitáció és a művészeti és alkotóközpont egymásra találását Győrött, a vizek városában. A 2000. év fordulóján tervezett megnyitóval azonban eltűnne a hálózatról a számítógép generálta látszatkép, és átadná helyét a fizikai valójában tárgyiasult térnek. A város műszaki és politikai vezetői, valamint a kezdetekkor megkérdezett lakosság – talán a híd eddig is extrém múltjára való tekintettel – a múzeumhíd ötletét egyedülállónak, és éppen ezért támogatásra érdemesnek találták. Ennek tudatában zajlanak a Nemzetközi MADI alapítvány és Győr Városa közötti egyeztetések a híd birtokba vételéről, illetve a tervezési munka menetéről.

“Hidat verni emberi indulatok, szakadékok fölött, emberszívek között…” (Idézet Magyar Pál hídtervezőtől)