Szerkezetek/Szobrok

MADI ART PERIODICAL No. 6.
Szerkezetek/Szobrok

Interjú Rinus Roelofs-szal

Írta: Erdély Dániel

Rinus Roelofs holland szobrász, aki korábban matematikai tanulmányokat is végzett, a Hollandiában működő M. C. Escher és Piet Mondrian hagyományait ápoló Ars & Mathesis nevű egyesület egyik vezetője. Az utóbbi években nagy érdeklődéssel fordult a számítógépes grafika és a 3D modellezés felé. Több nemzetközi pályázaton nyert díjat, kiállításon vett részt és számos köztéri munkáját is kivitelezték. 2004 októberében Erdély Dániel meghívására Budapestre érkezett, ahol a Magyar Képzőművészeti Akadémia Intermédia Intézetében előadást tartott és részt vett az az Erdős Renée Házban rendezett Ornametria kiállításhoz kapcsolódó tudományos szimpóziumon.

Erdély Dániel: – Mit gondol, mi az oka és/vagy célja annak, hogy az emberek ilyen elszántan keresik a tudományos és művészeti világnézetek, természet- és valóságfelfogások kapcsolódási pontját?

Rinus Roelofs holland szobrász

Rinus Roelofs: -Több különböző módon is értelmezhetjük azt a figyelmet, amely a művészet és tudomány összekapcsolását kíséri. Mondhatjuk, hogy van egyfajta közeledés, de szerintem a mélystruktúrák hasonlóságának megértése fontosabb szempont.

A tudományban és a művészetben is a kíváncsiságból indulhatunk ki, abból a vágyból, hogy valamelyest megértsük a külvilágot. Ha a gondolataink és/vagy érzéseink kifejezésének kívánságát követjük, vagy vizsgálataink eredményét akarjuk közölni, két út áll előttünk: a művészet és a tudomány. S e kettőben sok az azonosság – lásd például a reneszánsz művészetét.

Erdély Dániel: – Azt mondhatjuk, hogy ha valaki napjainkban csak az egyik vagy a másik világfelfogás mellé szegődik, magányosnak érezheti magát. Miért?

Rinus Roelofs: – Nem tudom, ez általában véve igaz-e. Ha magamból indulok ki: ami engem lenyűgöz, az az új összefüggések felfedezése,  különböző elméletek vagy különböző diszciplínák összekapcsolása, a művészetet és tudományt is beleértve. E kapcsolatok felfejtése sokszor vezet új érdekes elgondolásokhoz. Ám néha még ezzel a hozzáállással is magányosnak érzem magam.

Erdély Dániel: – Megpróbálta már megfogalmazni a hitvallását? Személy szerint mi a legfontosabb a munkájában? Miért fektet ennyi energiát abba, hogy a virtuális és a valós világban mind újabb modelleket próbáljon és fejlesszen ki, valósítson meg?

Rinus Roelofs: – Nincs külön hitvallásom. Vannak bizonyos témák, struktúrák, transzformációk, viszonyok. Az én munkámban sok múlik a rácsodálkozáson. Ha egy téma nem köt le eléggé, akkor a gondolataim sem mozdulnak meg. Ezért mindig minden valamiféle kíváncsisággal kezdődik: miről is van szó? Mitől különleges ez a dolog? Hogyan érthetem meg? És hogy fejezhetem ki a megértésemet? Mivel ez a fajta munka és életmód roppant izgalmas és értékes, nem nehéz minden energiámat rászánni.

Erdély Dániel: – A művészet, amelyet művel, milyen fogadtatásra talál szülőhazájában, Hollandiában, illetve a nagyvilágban?

Rinus Roelofs: – Nehéz erre a kérdésre általános választ adni, mivel munkámat legtöbbször egy speciális közönségnek szánom. Az internet segítségével olyan emberek érdeklődését tudom felkelteni, akik nyitottak ez iránt a művészet iránt. S ez gyakran vezet érdekes kapcsolatokhoz, eszmecserékhez, sőt néha új projektekhez is.

Erdély Dániel: – Tudjuk, hogy nagy becsben tartja a hagyományt, és előszeretettel segíti az elmúlt korok nagymestereinek megértését és reprodukálását. Tudna olyan egyenes vonalat húzni, amely mentén e gondolkodásmód kibontakozik, az érzetek megértésének és racionalizálásának folyamata, az őskortól napjaink komputerizált világáig?

Rinus Roelofs: -Nem titok, hogy Leonardo da Vinci és M. C. Escher azok közé tartozik, akiket csodálok. Mindketten képesek voltak új gondolatokat kidolgozni, kifejezni őket, és párbeszédet folytatni a tudósokkal. S e művészek munkamódszere – az ahogyan a gondolataikat a külvilág felé közvetítik – szintén hasonlít egymásra. Bár Leonardót elsősorban híres festőnek tartják, az általa festett képek száma nagyon csekély. Füzeteiben látható vázlatai azonban roppant mennyiséget tesznek ki, és szerintem életművének legfontosabb részét képezik. M. C. Escher sok vázlatának másolata is a birtokomban van. S magam is megtanultam, hogy ugyanígy dolgozzak: sok jegyzetet készítsek a gondolataimról. Ha egy gondolatod “kint” van, előtted hever, akkor kezdhetsz elmélkedni róla.

Erdély Dániel: – Véleménye szerint milyen irányban fog ez a fajta gondolkodás és cselekvés haladni a jövőben? Mit vár a közönség reakciójával kapcsolatban? Most a nagyközönségre, vagy akár az emberiség egészére gondolok, hogy fognak reagálni az Ön tevékenységére, vagy a hasonló tevékenységekre?

Rinus Roelofs: – Fogalmam sincs. Nem érzem elsődlegesnek, hogy az emberek mit gondolnak rólam. Én élvezem, hogy kifejezhetem a lelkesedésemet. Ha akad, akinek tetszik, az csak jó. Ha pedig mindez gyümölcsöző beszélgetésekhez vezet, az elősegítheti, hogy fokozódjon a lelkesedésem.

(Budapest, 2004. október. Fordította: Fejérvári Boldizsár)