Törés/Hasadék/Repedés

MADI ART PERIODICAL No. 5.
Törés/Hasadék/Repedés

Kíváncsiság

Írta: Ordasi Zsuzsa

Giovanni Morello: Kompozíciók
Fény Galéria, Budapest
2003. augusztus 26.

Giovanni MORELLO (I/F) Frattura 2002

A Kíváncsiság címet adnám ennek a mostani kiállításnak, amelyet itt a Fény Galériában láthatunk. Kíváncsiság, mert a felszín alatti mélyebb mezők, a látható felület mögötti világba való behatolás, kérdés-felelet-lehetséges interpretáció jelenik meg a munkákon.

A kérdés feltevése a geometriai alakzat tökéletességének megbontásán keresztül történik, olyan dekonstrukcióval, amely a rekonstrukció lehetőségét egyértelműen magában hordozza, s ez létre is jön: így válik az egyszerű, tiszta tökéletes geometriai alakzatból formai szempontból új konstrukció, amely azonban nemcsak formalista manipulálás. Minden kiállított mű olyan egész, amelyet a benne erőszakos beavatkozással létrehozott fraktúra, hasadék tesz teljessé. Geometriai alakzatok különféle sorai láthatók a falakon, de ezek a tökéletes geometriai formák manipuláltan jelennek meg. A művész kiindulásként négy alapformát használ: ezek a négyzet, a téglalap, az ovális forma vagy az úgynevezett “szabad forma”. Ezeken a formákon végzi a beavatkozást, amelynek legfontosabb, első látásra is szembetűnő eszköze a megnyitás, amely nyomán fraktúra keletkezik. A geometriai alakzatok formája, mérete, felülete, színe már önmagában implikálja, hogy a művész tudatosan választ, alkalmaz, hogy aztán a már finoman manipulált alakzaton radikális beavatkozást végezhessen.

Geometriai absztrakciót láthatunk több szinten.

Az első szint a felület taktilis jellegének megkomponálása: a messziről egységesnek ható sík felületek finom különbségeket mutatnak, amit egyrészt a festék volumenének változatos kialakítása, másrészt a festék alatti kisebb-nagyobb göbök megjelenése, a különféle színek alkalmazása vagy éppen a festék elhagyása eredményez. A festék fontos eszköze a művésznek, mert olyan színeket tud vele létrehozni, amelyek eltérnek a primér, de a szekundér színektől is. Morello redkívül gazdag színvilága sok elemből tevődik össze, egyrészt a színek sokfélesége jellemzi, ami talán mediterraneitása következménye, másrészt pedig a színanyagok sokfélesége: az akril, az olaj és az ipari festék egyaránt megjelenik a művein, s ezzel máris lehetőséget teremt a végtelen variáció számára. A festék, de mondjuk inkább a szín az, ami az effektív formai megoldáson túl, vagyis azon túl, hogy a geometriai alakzatokat felvágja, kivágja, eltolja és áthelyezi, lehetővé teszi számára a sorozatok, a megfeleltetések, a szimmetrikus vagy aszimmetrikus megoldások létrehozását. A festék, s ez általában egy másik színt jelent, beavatkozik a formába vagy úgy, hogy kívülről hatol bele vagy, s ez a jellemzőbb, belülről jön kifelé. Az igazi erőszakos beavatkozás, amikor a tiszta tökéletes formát megtöri, hasadást hoz létre, mindig határozottan elváló színnel történik. Ez azonban nem csupán formai játék, a tökéletes geometriai alakzat merő formai újrakomponálása.

Miért is van szükség arra, hogy a művész a már létező tökéletes formákat megbontsa, megnyissa?

Giovanni MORELLO (I/F) Fény Galéria, kiállítási meghívó

A hagyományos geometria szabályainak megfelelő tökéletes alakzat létrehozása önmagában is nehéz feladat. Morello ezt nagyon tudja: pontos, rendkívül gondos a munkájában. Semmit nem hagy a véletlenre, alapos meditáció előzi meg az effektív realizációt, amelyben szintén megköveteli magától a tisztaságot, a pontosságot.

Ebben a tiszta és tökéletes formában történik a fraktúra megkomponálása, amely különféle változatokban jelenik meg a különféle vágások és a különféle színek alkalmazása nyomán. Megbomlik az eredeti tökéletes forma, de új, tartalommal megtöltött tökéletes forma születik. Dekonstruál, hogy a kérdést feltegye, majd rekonstruál, hogy egyfajta lehetséges választ tárjon elénk.

Morello kíváncsi a lehetséges válaszokra, ezeknek egész tárháza van a tarsolyában. A kérdés pedig csupán egy: mi rejlik a dolgok szívében.

A művész munkái arra hívják fel a figyelmet, hogy minden látszólagosan zárt és tökéletes formai világ gazdag belső történésekkel van teli. Szívesen kerüljük azt, hogy a mélységekbe hatoljunk, mert akkor többnyire a problémák, nehézségek mutatkoznak meg. Morello azonban nem fél ettől, pozitív világlátása arra vezeti, hogy a törések, a vágások nyomán, az erőszakos behatolással, az alakzatok megnyitásával azt a gazdagságot tárja fel, amelyet a tökéletes forma magában foglal, s egyben magába is zár. A vágással és a színnel létrehozott manipuláció a tökéletes geometriai alakzatokon, ami a műveken fraktúraként jelenik meg, a kutatás eszköze, nem pedig negatív jelenség. A “rekompozíció”, azaz az eredmény, a mű pedig a formával, színnel megtelt, immár a művész egyéniségének szűrőjén átvezetett “relatív tökéletes geometriai alakzat”. Szubjektív művészi kifejezése a dolgok belső világára irányuló kutatás és a folyamatos kíváncsiság vezette megismerés nyomán kialakított értelmezési lehetőségeknek.